A jelenet az Elrabolva című akciófilmből való, amelyben Liam Neeson volt CIA-ügynököt alakít, akinek Párizsban vakációzó lánya áldozattá válik. A film egyike volt annak a három hollywoodi mozinak, ami terítékre került a minap Doszpot Péter volt gyilkossági főnyomozó és Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus estjén a Keresztury VMK-ban. A szakemberek azt boncolgatták, vajon mennyi igazság rejlik azokban a képsorokban, melyeket az amerikai bűnügyi filmek elénk tárnak. Doszpot Péter a nyomozás gyakorlati oldalát, Antal Gábor pedig a lélektani mozgatórugókat domborította.
A szakemberek kegyesek voltak az amerikai filmiparhoz, hiszen három olyan filmet citáltak a népes publikum elé, amely állja a próbát, s köszönő viszonyt ápol a valósággal. A már említett Elrabolva mellett a Zodiákus, és a szinte teljesen hitelesnek ítélt Hetedik kulcsjelenetei pörögtek a vásznon.
Doszpot Péter és Antal Gábor az egerszegi esten Fotó: PU
– Az Elrabolva alapfilmnek tekinthető, ami a leánykereskedelem, s azon belül az áldozattá válás problémáját is felveti – kezdi Doszpot Péter. – Látjuk, hogy milyen hibákat követnek el a lányok, közös taxiba szállnak a jóképű „csalifiúval”, aki e módon megtudja a címüket, s azt is kifecsegik, hogy a rokonaik elutaztak. A téma nem légből kapott, sajnos vannak országok, ahol a filmben ábrázoltnál is durvább formában virágzik az emberkereskedelem. Külön bandák, csapatok specializálódnak rá, hogy a szegénynegyedekben összeszedjék, vagy épp megvásárolják a kisfiúkat és kislányokat, és eladják őket szexmunkásnak. A filmben egy volt ügynök lánya az áldozat, s mivel telefonkapcsolatban állnak, az apa részletesen ki tudja okosítani, miként adjon személyleírást elrablóiról. Egy átlagos apa nyilván képtelen volna ilyen sokkoló helyzetben megőrizni a hidegvérét, s még rögzíteni is a beszélgetést, hogy a támadók dialektusából később következtetni lehessen a lakóhelyükre. Az ügynököket azonban valóban kiképzik a pánik kiiktatására. A lélekjelenlét perdöntő, létkérdés ugyanis, hogy mielőbb adathoz, információhoz jusson a nyomozó, különben csak ott áll a nagy semmi közepén.
– De reális-e, hogy ilyen sokkoló helyzetben a lány képes felfogni az utasításokat és együttműködni? – veti fel Antal Gábor. – Lélektani szempontból fontos mozzanat, hogy az apa higgadtan közli a lányával: el fognak rabolni. A tényközléssel mintegy belehelyezi a szituációba, esélyt adva rá, hogy a lány viselkedését ne maga a dráma uralja, hanem a részletek megfigyelése.
A Zodiákus egyik helyszínelési jelenete kapcsán megtudjuk, hogy Magyarországon a nyomozók nem nyúlnak a holttesthez, nem tűzik tollvégre a töltényhüvelyt, nem vizsgálják át a gyilkosság helyszínéül szolgáló taxit. A hermetikusan lezárt helyszínen csak rögzítik az állapotot, minden egyéb, a halottszemle, s a trélerrel elszállított jármű „kipucolása” is védett helyen zajlik. Stimmel azonban, hogy ugyanolyan nemszeretem feladat a környéken élők felkeresése és kihallgatása. A rengeteg üresjárattal járó, sziszifuszi feladat mégis nélkülözhetetlen, követni kell a forró nyomot, amíg frissek az emlékek, mert a tanúk nagyon könnyen befolyásolhatók. Példaként halljuk, hogy egy budapesti csecsemőgyilkosság kapcsán egész lakótelepnyi emberhez csöngettek be a gyilkossági csoport tagjai, látott-e valaki valamit.
Bármily morbid, egy nyomozó annál eredményesebb, minél több gyilkosságot látott. A rugalmas gondolkodásra, az asszociációs szabadságra és a néha látszólag értelmetlen ötletelésre azonban a rutin mellett is nagy szükség van, mert a bevett panelek félrevihetik a nyomozást. Egy 80 éves budapesti nőgyógyász meggyilkolásakor például a nyomozók mindegyike egyetértett abban, hogy csak nő lehet a tettes. Okot adott a feltételezésre, hogy 57 késszúrást számláltak a testen, mégsem tört el a kés. Nem is voltak mélyek a döfések, a tettes elfáradt. Ráadásul vacsora közben, a nappaliban történt a gyilkosság, s az elkövető összetakarított, elmosogatott… Csupa női gyanúsítottat hallgattak ki, mígnem a labor megtalálta a testen egy férfi DNS-ét. Sosem lett meg az elkövető.
Magyarországon nincsenek valódi sorozatgyilkosok, legfeljebb sorozatban elkövetett gyilkosságok. A klasszikus sorozatgyilkos séma szerint öl, nem tér el attól, Ted Bundynak például valamennyi áldozata megszólalásig hasonlított a volt barátnőjére. Ha a sorozatgyilkos mégis megtöri a sémát, annak több oka lehet. Elképzelhető, hogy teljesen szétesett a személyisége, vagy az elhatalmasodó ölési vágy miatt nem válogat, netán éppen szándékosan, a nyomozók megtévesztésére tér el bevett szokásaitól. Az is megesik, hogy utánzók használják ki a sémát, s „betolnak” a sorozatba egy saját elkövetést.
– A kilencvenes évek közepén dúló alvilági leszámolási hullám fodrai nálunk is teljesen összefolytak – hoz példát Doszpot Péter. – Máig sem tudjuk, hogy kidolgozott terv szerint zajlott a gyilkosságsorozat, vagy a rivális bandafőnökök kaptak az alkalmon, s ők is letudták egy füst alatt az elvarratlan szálakat.
A nehezen nyomozható leszámolások között hallunk a fővárosban élő kínaiakat érintő rémtettekről is. Kínában a holdújév a gazdasági elszámolások ideje, ilyenkor hajtják be a jogos vagy kizsarolt tartozásokat. Ha valami nem stimmel, az egész család meglakol. A bűnszervezetek Kínából hozattak bérgyilkosokat, akik landoltak Ferihegyen, elvégezték a mészárlást, s már utaztak is vissza. Semmi nyom, semmi kapcsolat, semmi fogódzó.
A kínaiak nem csak nálunk bizonyultak kemény diónak. A 90-es években az FBI például oly módon igyekezett rajtuk fogást találni, hogy postát nyitott a kínaiak által sűrűn lakott városrészekben. Így már nem volt gond a levelezés ellenőrzése. A módszer az elektronizáció mai szintjén persze már muzeális.
Sorozatgyilkosok számára nem szükséges postát nyitni, rájuk ugyanis az jellemző, hogy kifejezetten keresik a kapcsolatot a nyomozókkal és a sajtóval. Eklatáns példa erre a Zodiákus, a film teljesen valósághűen be is mutatja ennek részleteit. Friss információt is hallunk a Zodiákusról, egy elhunyt, volt rendőr iratai között olyan dokumentumokat találtak nemrégiben, ami arra enged következtetni, hogy ő lehetett a hírhedt elkövető.
De mi készteti a sorozatgyilkost arra, hogy telefonálgasson, üzenjen, fotókat, testrészeket küldjön, vagy akár a nyomozásba is bekapcsolódjon? Mint Antal Gábor kifejti, leküzdhetetlen vágyat éreznek rá, hogy dominálják a folyamatot, irányítsanak, fölébe kerekedjenek a helyzetnek. Az okok részben a gyerekkori elhanyagoltságban keresendők, hatalmas bennük a figyelem iránti igény, a „foglalkozz velem” vágya. Ép személyiséggel és morállal persze mindez nehezen érthető meg. De ki tudná pontosan megmondani, mi játszódik le ilyenkor egy gyilkos idegrendszerében? Illusztrációként halljuk, hogy egy immár 80 felé járó sorozatgyilkos, aki vagy hatvan nő megöléséért felelős, a börtönben tűpontos, fotórealisztikus portrékat készített egykori áldozatairól. Ez arra utal, hogy a cselekmény elkövetésekor extrém éles valóságészlelést élhetett át.
Szó esik a kihallgatástechnikákról is, amelyek alkalmazása során, bármily visszataszító, a bűnöző bizalmának elnyerése érdekében elkerülhetetlenül szükség van némi barátkozásra. A cél szentesíti az eszközt elv alkalmazása persze tudatos és időleges, s alkalmat kínál rá, hogy egy-egy „bekészített” mondattal megpróbálják kiugrasztani a nyulat a bokorból. A feltételezett Zodiákussal „csevegő” nyomozók egyike például minden előzmény nélkül teszi fel a kérdést: „Tett ön célzást iskolások megölésére?” A gyanúsított reakcióiból sok mindent kiolvashat az értő szem.
Hallunk még a boncolásról, a kínvallatásról, az adatbázisokról, s mindezek filmes megjelenítéséről. Továbbá Kevin Spacey (gyilkos) és Brad Pitt (nyomozó) Hetedik-beli fináléja kapcsán arról is, mit kezdhet saját, néha teljesen jogos indulataival a nyomozó. A bemutatott hideglelős sztori szerencsére csak a fantázia szülötte, de „kicsiben” is ügyelni kell a törvényes eszközök alkalmazására. Még akkor is, ha ezek gyakorta bürokratikusnak, s a nyomozást akadályozónak tűnhetnek. Ellenkező esetben ugyanis a forrófejű nyomozó nemcsak több tucat szakember több hónapos munkáját teheti tönkre, de végül a gyilkos is kisétálhat a bíróságról.
Latest comments