Van-e valóságalapjuk azoknak az angolszász bűnügyi sorozatoknak, melyeket nap mint nap a képernyőn keresztül láthatunk? Vajon hogyan történik ezekhez képest egy nyomozás itthon? Mi játszódik le egy ügy felgöngyölítése közben a nyomozók fejében? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattuk meg a választ Doszpot Péter exnyomozó és Antal Gábor pszichológus Hollywood kontra Magyarország, avagy a fikcióhoz képest így nyomozunk valójában című előadásán a minap. Tudósításunk.
A Best Work csapata által szervezett rendezvényen a már rutinos páros vállalkozott, hogy három amerikai filmen keresztül – Elrabolva, Zodiákus, Hetedik – bemutatja a bűntények feltárásának valós folyamatát.
Elrabolva
Röviden a filmről annyit szükséges tudni, hogy az apának, aki ex-CIA-ügynök, a tinédzser lánya bejelenti, hogy születésnapjára Európába utazik barátnőjével. Az apa belemegy mindebbe, de csupán egy feltétellel: érkezés után egyből haza kell telefonálnia, hogy értesítse őt arról, hogy épségben megérkeztek. A lányok a párizsi reptéren megismerkednek egy fiatal, sármos férfival, aki felajánlja nekik, hogy menjenek közös taxival a szállásra, hiszen így olcsóbb. Nem sokkal az érkezést követően rájuk törik az ajtót és elrabolják a két lányt, hogy prostitúcióra kényszerítsék őket. Az apának kilencvenhat órája van arra, hogy megmentse őket.
„Ezt a filmet egyszer minden szülőnek meg kell néznie a kamasz gyermekével”
– ezzel a gondolattal indította az előadást Doszpot Péter, hiszen a filmbeli esemény akár még Magyarországos is aktuális lehet, s egyfajta prevenciós jelleggel szolgálhat. A sikeres elrabláshoz vezető fontos tényező a filmben, hogy épp egy jóképű fiatal szólítja le a reptérre érkező lányokat, hiszen a vonzó külsőhöz számos más pozitív tulajdonságot társítunk, melyek bizalmat eredményeznek a másik felé. A pszichológus szerint azt, hogy külföldön szóba elegyedünk-e idegenekkel, illetve hogy milyen mértékben osztunk meg személyes információkat magunkról, az a szociális nyitottságunktól, illetve zártságunktól függ. Minél inkább nyitott valaki, annál inkább nő a kockázati faktor.
A filmben az emberrablók először csak az egyik lányt fogják el, ez idő alatt a másik lánynak sikerül ex-CIA ügynök apját felhívnia, aki a sokk ellenére igyekszik lányát arra felkészíteni, hogy hamarosan őt is elrabolják. Pszichológus szemmel ennek azért van jelentősége, mert ilyen felfokozott izgalmi állapotban segíthet az eseményre való felkészítés, mely egyfajta kapaszkodóként szolgálhat, hiszen így legalább tudjuk, mi vár ránk. A valóságban szinte lehetetlen egy ehhez hasonló drámai jelenetet ilyen higgadtan kezelnünk. A filmben viszont az apa egyszerre involválódik, illetve marad kívül CIA-s múltjának köszönhetően, ezáltal többnyire képes objektíven is értelmezni a szituációt.
Még a pszichológusok is éveken keresztül tanulják, hogy ne vonódjanak be érzelmileg,
mikor egy kliens számukra is felkavaró élettörténetét meséli, vagy épp, mikor ők is voltak már a pácienshez hasonló helyzetben.
Zodiákus
Jelen alkotás egy 1960-as évekbeli igaz történetet jelenít meg Észak-Kaliforniában. Számos áldozatot hagyott maga után a Zodiákus, miközben a rendőrséggel macska-egér játékot játszva rejtjeles üzeneteket és leveleket küldött neves újságoknak, zsarolva ezzel őket, hogy amennyiben nem publikálják leveleit, akkor újabb brutális gyilkosságot követ el. Személyazonosságára sosem derült fény.
A fenti rövid demonstráció nem egy filmes fikció, nagyon is közel áll egy valós kihallgatáshoz. A példához hasonlóan a valódi nyomozók számára is kulcsfontosságúak a verbális és nonverbális jelek. A bűnügyi filmekben nem ritka, hogy lényeges információ kinyerése érdekében drasztikus vallatási technikákat vetnek be a rendőrök. Antal Gábor elmondása szerint mindez leginkább akkor következhet be, amennyiben a kihallgató személy tárgyiasít. Doszpot szerint ugyanakkor ez egy rendkívül veszélyes játszma, hiszen egy idő után a „kínvallató” már könnyen beleeshet abba a hibába, hogy nem az igazságszolgáltatásba vetett hit motiválja, hanem az, hogy fájdalmat okozzon.
A filmben Zodiákusnak megvannak a technikái, melyekkel elköveti bűntetteit, majd hirtelen ezeket gyökeresen megváltoztatja. Antal Gábor szerint a valóságban is megállja a helyét, hogy egy sorozatgyilkos a korábbiakhoz képest hirtelen másképp kezd el működni. Ennek többféle oka lehet. Az egyik, hogy a személy dezorganizálódik, azaz szétesik a személyisége.
Fontos ugyanis megjegyezni, hogy egy pszichopata is tud összeszedetten működni.
A módszerváltás másik oka lehet a tudatos variálás, a rendőrök megtévesztése érdekében. Továbbá felmerülhet annak esélye is, hogy új, még szélesebb spektrumú élvezetkeresés áll a háttérben.
Amerikában kisebb hullámot indított a Zodiákus-ügy, többen jelentkeztek a rendőrségen azért, hogy beismerő vallomást tegyenek. Mi állhat vajon annak hátterében, hogy valaki olyan bűntényt vállal sajátjaként, melyhez semmi köze? Doszpot Péter a bolti sorozatgyilkos (1990-es évek vége) kapcsán saját tapasztalatát ismertette. Ennél a gyanúsítottnál sosem találták meg a fegyvert, ennek ellenére a sorozatgyilkos egyszer már tett beismerő vallomást, melyet később visszavont. Ezt követően a bíróságon azzal védekezett, hogy a nyomozó a példaképe, az ő kedvében szeretett volna járni a vallomástétellel, míg egy másik tárgyaláson már haragudott Doszpotra, bűntársaként nevezte meg őt. A pszichológus véleménye szerint ez a viselkedés arra utalhat, hogy a személy téveszmékkel, illetve megfelelési kényszerrel küszködik.
Hetedik
Előzetesen annyit érdemes tudni erről a filmről, hogy a nyugdíjba készülő, higgadt, bölcs és a lobbanékony újonc nyomozó megpróbálják megakadályozni egy kegyetlen sorozatgyilkos ámokfutását, aki a Bibliában megírt hét főbűn alapján szedi áldozatait. Doszpot Péter szerint ez egy nyomozónak igazi szakmai film, többek között azért, mert a bűncselekmény áldozatának boncolásán valóban jelen kell lennie a nyomozónak, hiszen az igazságügyi szakértővel lehetőség van átbeszélnie azokat a lényeges információkat, melynek a későbbiekben szerepe lehet az ügy sikeres felderítésében.
A Hetedik című film kapcsán felmerült az érzelmi bevonódás kérdése. A pszichológus szakember amellett érvelt, hogy egy érzelmileg túlfűtött helyzetben – amikor például egy nyomozó nagyon közel jár az igazság felderítéséhez, és döntenie kell, hogy érzelmeire hallgat vagy a jogszabályok szerint jár el – az önkontroll funkciók fejlettsége határozza meg a döntés kimenetelét. Erre a volt főnyomozó úgy reagált, hogy „felderítünk, de jogilag kötve vagyunk.” Azaz egy nyomozó fejében mindig ott kell lebegnie annak, hogy amennyiben jogtalanul járnak el, akkor az a bíróságon sem lesz bizonyíték.
Az előadás tanulságaként tehát levonható, hogy annak ellenére, hogy számos fiktív jelenetet tartalmaznak a bűnügyi filmek, mégis segítenek betekintést nyerni abba, hogy hogyan is zajlik egy valódi nyomozás. A bonyolult bűnügyek és a sorozatgyilkosok lélektani ábrázolása sem egyszerű feladat, hiszen rendkívül összetett érzelmeket élnek át mind az ügy felgöngyölítői, mind az elkövetők. Legközelebb azonban (remélhetőleg) csak a filmeken keresztül kerülhetünk egy nyomozás menetének megismeréséhez.
A fikcióhoz képest így nyomoznak itthon – tudósítás Doszpot Péter és Antal Gábor előadásáról
Latest comments